Gyakran merül fel a dilemma, hogy engedjük-e a gyereknek a videojátékozást, nem lenne-e jobb, ha inkább olvasásra nevelnénk. Ha megengedjük a videojátékot, akkor könnyen lesz bűntudatunk, hamar szembesülhetünk vele, hogy pálcát törnek felettünk különböző fórumokon, mondván, semmi sem olyan hasznos, mint a betű szeretete.

Az olvasás jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen egész életünkben szükség van rá, hogy az írott szöveget megértsük. Ez a tanulás során és később munkánk során is elengedhetetlen. Az olvasás tulajdonképpen egy technika, mely az információszerzést szolgálja. Behozhatatlan előnye, hogy megdolgoztatja a fantáziánkat. Egy regény olvasása közben csak rajtunk áll, hogy a szereplők hogy néznek ki, miként jelennek meg a fejünkben. Nem lebecsülendő az olvasás stressz oldó/nyugtató hatása sem. Mindenki tudja, hogy milyen jólesik egy fárasztó nap után egy kellemes, vagy éppen bölcs gondolatokkal teli könyvvel nyugovóra térni.

Ezzel szemben a videojáték egészen más értékekkel bír. A gyerek erőlködés nélkül lehet benne a folyamatban. Nem kell írott szöveget megértenie ahhoz, hogy a folyamatot követni tudja. A fantáziának kevesebb szerep jut, hiszen a szereplők „előre legyártottak”, nem kell őket semmilyen tulajdonsággal felruházni. Viszont a gyerek teljes egészében benne lehet a folyamatban, alakíthatja azt, a történet úgy alakul, ahogyan azt Ő szeretné. Vagyis jóval nagyobb szerep jut a kreativitásnak. Nagyon fontos a döntési szabadság, amit a gyerek megél játék közben. Minden döntésnek jelentősége lehet, csak rajta múlik a játék végkimenetele, az Ő kezében van a cselekmény.

Tehát a videojáték és az olvasás két teljesen különböző tevékenység, szabadidős forma. Személyes véleményem szerint nem kell választani a kettő között. Az a jó, ha a gyerek életében mindkettő jelen van. A kor trendje szerint inkább a videojáték divat, az olvasás háttérbe szorult. Bölcs szülőként próbáljuk meg kiegyensúlyozni ezt, szoktassuk olvasásra a gyereket, de mindenképpen szelíd módszerekkel. Ne felejtsük el, hogy a szigor és a nemszeretem kötelesség megölheti a gyerek természetes kíváncsiságát. Jó trükk, ha veszünk néhány könyvet, mely a gyerek érdeklődési körével egyezik. Így magától is rákaphat az olvasás szeretetére. Ha még együtt tanulunk a gyerekkel, akkor megkérhetjük Őt, hogy mindig olvassa fel hangosan az adott tananyagot. Ezzel is gyakorolja az olvasást. A lényeg, hogy teljes egészében nem szabad elhagyni az olvasás gyakorlását. Már a sok kicsi sokra megy elvével is nagy eredményeket érhetünk el.  

Gyakorló szülők körében gyakran merül fel a diszlexia réme, a probléma mostanság igen elterjedt. A tüneteket tekintve nagyon sokrétű lehet a probléma. A legelterjedtebb az írási/olvasási nehézség. A gyerek nem tudja helyesen leírni a szavakat, a hallott szavakhoz nem találja a megfelelő betűt. Az olvasásnál a hangok összekötése nem sikerül, az olvasási sebességgel is gond van. Nagyobb baj, hogy a megértéssel is problémák vannak, a gyereknek fogalma sincs arról, hogy mit olvas.

Sajnos ez rányomja a bélyegét a többi tantárgyban való haladásra is. Ha a gyerek nem tudja mit olvas, akkor megérteni sem tudja a tananyagot.

Fontos tudni, hogy a diszlexia mellett a gyerek intelligenciája nem csökken! Tehát jó képességű, okos gyerekek is lehetnek diszlexiások, sőt tehetségük meghaladhatja kortársaikét.

A diszlexia komplex probléma, így a fejlesztés is több szálon kell, hogy meginduljon. A videojáték csak egy fejlesztési forma. Eszköz arra, hogy a gyerek élvezetesen, kínlódás nélkül, örömmel fejlődhessen. Ehhez csak egy jó program kell, ami a betűket/olvasást a gyerek számára inspiráló módon gyakoroltatja.

Ne felejtsük el, hogy a videojáték mellett a mozgás behozhatatlan pozitívumot jelent a diszlexiás gyereknek. Különösen az úgynevezett keresztező mozgások hatnak jótékonyan a két agyfélteke összehangolására. Ez a mozgásforma leggyakrabban a harcművészetekben jelenik meg. Ha a gyerek ilyen problémával küzd, akkor írassuk be taekwondora, vagy karatéra.

Kamasz gyereket nevelő szülőként gyakran találkozunk zárt ajtókkal, átvitt és gyakorlati értelemben is. A gyerek beszélgetés helyett morgással válaszol, vagy egyáltalán szóba sem áll velünk, ha éppen olyan kedve van. A szobája ajtajára kiteszi a „Belépni tilos” táblát, ami félreérthetetlenül tudatja, hogy magányra van szüksége.

El kell, hogy fogadjuk a viselkedését, ami életkori sajátosság is. Azt hihetjük, hogy egyfajta légüres térben van, magányos. Ez azonban nincs így, hiszen előttünk becsukja az ajtaját, de azért megvan a társasága, barátai.

Ebben a közegben van óriási jelentőse a videojátéknak, különösen a multiplayer játékoknak. A kérdés gyakran felmerül, hogy engedjük-e a gyereknek, hogy videojátékozzon. Azt gondolhatjuk, hogy rossz társaságba keveredik, nem tudjuk, hogy kivel játszik együtt, és egyébként is inkább a tanulással/sporttal kellene foglalkoznia.

Ne felejtsük el, hogy a gyereknek, bármennyire is kamasz, társaságra van szüksége. A közösségi élet minden életkorban fontos, kapcsolataink minősége befolyásolja életünk minőségét is. Kamasz gyermekünk találhat egy olyan, - játékon alapuló közösséget, - mely akár referencia is lehet számára. Nem árt, ha néha beszélgetünk vele arról, hogy milyen fórumon játszik, kik játszanak vele együtt, szerzett-e már barátot a játék kapcsán. Óvakodjunk attól, hogy a kamasz gyereket faggassuk. Ha sikerül megtalálni a megfelelő pillanatot, akkor önként is örömmel beszél majd az ügyeiről.

Másrészt a videojáték az iskolában, osztálytársak között is közösségépítő. A gyerek együtt játszhat kortársaival, tapasztalatot cserélhetnek, rögtön megvan a közös téma. A szülőknek nagy előny, hogy behatárolhatják, hogy melyik osztálytárssal, mikor játszik a gyerek, így ellenőrizhetővé válik, hogy mivel tölti az idejét.

A közös videojátéknak van még egy behozhatatlan előnye: csapatmunkára nevel, megtanít együtt dolgozni/játszani a másikkal.

A videojátékok szerepe és megítélése széles skálán mozog, de tagadhatatlan, hogy az okos szülő eszközt kap a játékkal a nevelésben is.

A játék szerepe a nevelésben életkoronként különböző lehet. A lehetőségeket talán két csoportra bontva a legérdemesebb vizsgálni. Másként használhatjuk a nevelésben 12 éves korig, és másként a kamasz korosztálynál, 12 év felett.

Hogyan használhatjuk a videojátékot a nevelés során 12 éves korig?

• Gyermekkorban a videojátékokat jól használhatjuk jutalmazásként, amivel iskolai teljesítményeket ismerhetünk el. Jutalmazhatunk akkor is, ha a gyerek viselkedésében mutat fel eredményeket, pl. udvarias, vagy figyelmes.
• Ebben az életkorban nagy szerepe van a fejlesztésnek. Használhatunk játékos matematikát, nyelvtant oktató programokat, amelyekkel élvezet lesz a tanulás.
• Az óvodás korosztálynak készülő játékok általában szórakoztató feladatmegoldó feladatokat is tartalmaznak, vagyis szintén fejlesztő jellegűek.
• Kisiskolás korban fontos szerepe van a pihentető kikapcsolódásnak. A kisiskolásra nagyon sok teher hárul, meg kell szoknia az iskolai közeget is, a megnövekedett kötelezettségek mellett. Ha a gyerek a videojátékot választja lazításként, akkor engedjük meg neki a játékot.
• A testvérek közötti konfliktus ebben az életkorban nagyon gyakori. A videojáték remek eszköz a veszekedő testvérek kibékítésére.

Hogyan válhat nevelő eszközzé a videojáték kamaszkorban?

• Kamaszoknál a legfontosabb, hogy megmaradjon a gyerek és a szülő között a baráti, harmonikus kapcsolat. A videojáték remek közös téma lehet. Kérdezzük meg, hogy a gyerek mivel játszik éppen, hallgassuk meg Őt, beszélgessünk vele a játékról.
• Ha alkalom adódik, akkor vegyünk részt a játékban. Ne felejtsük el, hogy kamaszkorban (is) minden perc aranyat ér, amit a gyerekkel tölthetünk.
• A videojátékról szóló beszélgetés jó lehetőség, hogy formáljuk a gyerek világnézetét. (Pl. miben más a játék és az élet).
• A játék jó eszköz, hogy a gyereket helyes időbeosztásra neveljük. Jó módszer, ha akkor játszhat, amikor már a leckéje kész van, és túl van a kötelező feladatokon.

Érdekes cikket találtam a videojátékokról a Népszabadság honlapján:

"Világszerte egyre jobban elismerik a videojátékok fejlesztő képességét. Kutatások bizonyítják a videojátékok szem-kéz koordinációra gyakorolt pozitív hatását, mely számos szakmában óriási előnyt jelent, sőt már elvárás is. Ilyen foglalkozás például a sebész, a sofőr és a katona is.

 
Daphne Bavelier, a Rochester Egyetem agyi és kognitív tudományok professzora a videojátékozást az autóvezetéshez hasonlítja. „Ha belegondolunk, vezetéskor is folyamatosan alkalmazkodnunk kell a változó környezethez, csakúgy, mint számos játékban, ahol keresztül kell navigálnunk magunkat egy olyan pályán, ami tele van akadályokkal, csakúgy, mint az utakon”.
  
Az Amerikai Tudósok Szövetsége (Federation of American Scientists) is vizsgálta, hogy a hadseregben milyen teljesítményjavulás érhető el, ha a katonák rendszeresen videojátékoznak. Megállapították, hogy ez a tevékenység fejleszti a stratégiai gondolkodást, a csapatmunkát, a gyors helyzetfelismerést és a problémamegoldást. Fontos tehát, hogy a hadsereg felkészítésében szerepeljenek különböző szimulációs videojátékok.
 
Mátyus Tamás, a Videojátékokról Felelősen Platform elnöke szerint „napjainkban egyre több országban vezetik be a „videojátékozást” kórházakban, főleg a sebészeti osztályon. Vannak kórházak, például a New York-i Beth Israel kórház, ahol külön szobát hoztak létre az orvosoknak, ahol egyes játékokkal “bemelegíthetnek”, és gyakorolhatják a műtétek végrehajtását.” A videojátékok  ugyanis fejlesztik azokat a szem-kéz koordinációs képességeket, melyek nélkülözhetetlenek egy sebészeti beavatkozás, például egy laparoszkópiás műtét sikeres végrehajtásához.
 
A hazai Videojátékokról Felelősen Platform célja minél több megalapozott, elfogulatlan szakmai információt biztosítani arról, hogy melyek azok a videojátékok, amelyek fejlesztik a játékosok kreativitását, számítógépes készségeiket, közösségi kapcsolataikat, és melyek azok, amelyek nem ajánlottak még bizonyos korosztályok számára."

A cikk elérhető a népszabadság online oldalán.

Link:http://nol.hu/tud-tech/a_videojatek_hasznos_is_lehet?ref=sso

A téli hónapokban gyakran előfordul, hogy a gyerek megfázik, magas láza van, ágynak esik. Ilyenkor válik aktuálissá a dilemma: megengedjük-e neki a videojátékozást?

Érvek és ellenérvek is szólnak a játék mellett és ellene, de a döntést mindig a gyerekkel közösen célszerű meghozni.

Miért lehet hasznos a betegség időszakában a játék?

• Minden játék közös ismérve, hogy örömet ad és szórakoztató, tehát biztos, hogy elősegíti a gyógyulást.
• Fontos a mérték, hiszen a lázas időszakban, amikor ágynyugalomra van szükség, nem jó, ha a gyerek a videojátékra koncentrálja az energiáját.
• Inkább a lábadozás szakaszában van szerepe a játéknak, amikor a gyereknek még pihennie kell, de a passzív pihenést már be lehet iktatni a napi programba. Ez nemcsak videojátékozás lehet, hanem közös rajzolgatás, vagy filmnézés is.
• Minden tevékenységben fontos a szülő részvétele a betegség idején. Ilyenkor a gyerek elesettebb és örömmel veszi, ha akár csak odaülünk mellé, szüksége van a jelenlétünkre.
• Ha a gyerek multiplayer szerveren játszik, a kialakult baráti társaságával, akkor megtapasztalhatja a barátok támogató együttérzését a betegség idején, ami megerősíti a kapcsolatokat.

Milyen korlátozások szükségesek a betegség idején?

• Ha megengedjük a játékot, akkor a szelídebb formáját részesítsük előnyben. Ilyenek az autós, vagy építős játékok. Ilyenkor nem előnyösek a dinamikus lövöldözős játékok. Ezek izgalmasak, a gyereknek, pedig inkább nyugalomra van szüksége.
• Beszéljünk a gyereknek arról is, hogy nem kell betegnek lennie ahhoz, hogy videojátékozhasson, ezt egészségesen is megteheti. Fontos, hogy a gyerek tudja azt, hogy szólhat a szüleinek, ha pihenésre, kikapcsolódásra van szüksége.
• Szabjunk keretet a játék idejének. Betegség idején legyen ez rövidebb, hiszen a gyereknek több alvásra van szüksége ilyenkor. Találjuk meg a passzív pihenés más formáit is. Jó megoldás, ha a gyerek videojátékozhat, de támogassuk a rajzolást, olvasást, kisebbeknél a mesélést is. 

Gyermekeinket születésüktől fogva a nemi sajátosságaik szerint kezeljük. Amit egy kisfiúnak elnézünk, azt nem engedjük meg a kislányunknak. A lányoktól inkább azt várjuk, hogy simulékonyak, kedvesek legyenek és inkább veszünk nekik édes kis ruhácskákat, mint videojátékokat.

A szemlélet már rugalmasabb, mint akár húsz évvel ezelőtt, de a szülők részéről nyitottságot és rugalmasságot kíván meg, hogy elfogadják kislányuk fiús tulajdonságait.

Mit érdemes átgondolnunk, ha kislányunk szinte minden szabadidejét videojátékozással tölti?

• Fontos szempont, hogy ne a gyermek neme határozza meg, hogy mennyi játékot engedélyezünk neki. Különösen lényeges ez akkor, ha fiútestvér is van. Nem jó, ha a kislány hátrányban érzi magát csak azért, mert lánynak született. Tehát legyenek egyenlők a szabályok a különböző nemű testvérek között.
• Ha a kislány szeret fiús tevékenységekkel foglalkozni, szívesen videojátékozik, netán fiús sportágat űz, akkor ne hivatkozzunk arra, hogy lányhoz nem méltó hobbyval tölti az idejét. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz még hasznára a fiúsnak bélyegzett tevékenység.
• Adjuk meg lányunknak a szabadságot az önkifejezésben. Attól, hogy videojátékokkal játszik, még harmonikusan fejlődhetnek női sajátosságai. Hasznos lehet egy beszélgetés arról, hogy a hagyományos női értékek miért lehetnek fontosak számára.

Miért jó egy kislánynak, ha videojátékokkal játszik?

• Óriási előny, hogy szélesebb lesz a látóköre, megtanulja, hogy nemcsak a szokásos női témák érdekelhetik. Ez a későbbi pályaválasztásban is haszon, - a gyerek biztonsággal és szabadon fog dönteni arról, hogy melyik szakma érdekli Őt igazán.
• A kislány gazdag baráti társaságot működtethet, melyben fiúk is részt vehetnek. Ez segít abban, hogy jobban megértse a fiúkat, ami a későbbi párkapcsolatban behozhatatlan előny.
• Önbizalma nagyobb lesz, hiszen Ő olyasmiben is járatos lesz, amiben a legtöbb kislány nem. Tudatára ébredhet, hogy nem a nemétől függ, hogy okos, vagy ügyes.

Összességében a legjobb hozzáállás, ha tiszteletben tartjuk a gyerek szabadidejét, nemétől függetlenül. Ha kislányunk történetesen a videojátékot tartja a legjobb szórakozásnak, akkor fogadjuk el, hogy az Ő érdeklődési köre erre a területre irányul. 

Sportos játékok, melyek játszása során kilépünk a képernyőből és a fizikai aktivitásunkat is hozzátesszük a játékhoz. Ilyen például az Xbox 360 alapon működő Kinect Sport, melyben hatféle mozgásformát próbálhatunk ki.

 A sportos játékok különösen hasznosak lehetnek, ha gyermekünk

• nagyon sok időt tölt a gép előtt,
• nem szereti a sportot, nem hajlandó edzésre járni,
• túlsúlyos,
• él, hal az egészségtelen nassolnivalókért, melyek idővel túlsúlyhoz vezethetnek,
• agressziókezelési problémái vannak, így nem ártana, ha időnként alaposan „elfáradna”, kidolgozná magából a negatív energiákat,
• hiperaktív, vagy diszlexiás,

Itt fontos megemlíteni, hogy a sport, mozgásos tevékenység mindkét problémát pozitívan befolyásolhatja, ha rendszeresen foglalkozunk a mozgással,

• Fontos szempont a kényelem, mivel a gyerek rossz időben, minden előkészület nélkül is mozoghat. Nem kell otthonról elmenni, elég, ha egyszerűen csak bekapcsolja a gépet,

• Nem utolsósorban a sportos játékok alkalmat adnak a játékos versengésre, akár a szülőkkel, vagy a barátokkal is, így társas tevékenységként is kiválóak.

A sportos játékoknak különösen azoknál a gyerekeknél van óriási jelentősége, akik egyébként nem szívesen sportolnak, mozognak. Ezek azért nagyon jók, mert segítségükkel mégiscsak rávehetjük a gyereket a mozgásra.

Itt vetődik fel a kérdés, hogy mindenképpen elengedhetetlen, hogy a gyerek sportoljon, vagy elég egy Xbox-os játék is?

A válaszhoz elég végiggondolnunk, hogy gyermekünk milyen személyiségjegyekkel, karakterrel rendelkezik. Ha érdeklődési köréből kiesik a sport és inkább a technikai dolgok, vagy a zene érdekli, akkor óvatosan megpróbálhatjuk rávenni a mozgásra, de az erőszak általában csak elkeseredést, vagy ellenállást szül. Ilyenkor vehetjük nagy hasznát a sportos játékoknak, melyekkel mégiscsak becsempészhetjük a mozgást a gyerek napirendjébe.

iToy-os játék gyűjtőnéven, amit a gyerek iPhone, vagy iPod készülékére tölthet le. Megoszlanak a vélemények, hogy egyáltalán kell-e kiskamasz, kamaszkorú gyermekünknek ilyen telefont, táblagépet vennünk. Döntésünknek pro és kontra megvannak az előnyei, illetve az árnyoldalai.

Ha másoknak is van ilyen készülékük az osztályban/baráti körben, akkor szinte biztos, hogy a mi gyerekünk is nagyon vágyik rá. Ilyenkor jön elő a kérdés, hogy ha XY-nak lehet, akkor nekem miért nem? Általános tapasztalat, hogy ha anyagi helyzetünk megengedi a vásárlást, akkor megtehetjük, de hívjuk fel a gyerek figyelmét, hogy ettől nem lesz különb a többieknél és jobb sem.

Ha megvesszük, akkor a gyerek méltán lesz büszke új szerzeményére, akár jutalomként is funkcionál az új szerzemény. Hozzáköthetjük egy tanulmányi szint eléréséhez, vagy egyéb teljesítéshez a vásárlást.

Mielőtt döntünk, gondoljuk át a hátrányokat:

• az osztályközösségben indulatokat válthat ki, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek van ilyen drága holmija, (mi több a pedagógus sem mindig nézi jó szemmel, ha a gyerek beviszi, vagy mutogatja a társainak),
• ha az utcán/közlekedési eszközön is használja a gyerek, akkor célponttá válhat, megpróbálhatják elvenni tőle.

A játék maga hasznos lehet, letölthetünk rá jópofa alkalmazásokat, amivel a gyerek elfoglalhatja magát olyan helyzetekben is, amikor egyébként biztos, hogy unatkozna, vagy nyafogna. Lásd: orvosi rendelő, várakozás az edzésre, lyukas óra.

A játékok tekintetében inkább az egyszerűbb, szórakoztató, vagy ügyességi játékok jönnek szóba. Inkább azon van a hangsúly, hogy a gyerek gyorsan elővehesse és játszhasson akár csak 10 percig.

Ez a 10 perc értékes idő lehet, ha passzív pihenésről beszélünk. A kiskamasz gyermekre sok teher nehezedik, ha áttekintjük a napi programját. A tanulás után általában edzés jön, otthon, pedig még a leckeírás. Ha a köztes „holtidőt” nézzük, akkor az iToy-os játék kiváló, hogy egy rövid időre kikapcsolja a figyelmét és passzívan pihenjen.

Kétségtelen, hogy a használata inkább magányos elfoglaltság, nem annyira segíti elő a szociális tevékenységet, bár ez sem mindig biztos. A gyerekek még az ilyen játékokkal is tudnak közösen játszani, vagy egymásnak kölcsönadják, így az együtt játszás sem kizárt. 

A testvérek között kialakuló viszály egyik tipikus színtere a játék. Ha közel azonos korúak, akkor természetes, hogy az érdeklődésük is hasonló, ugyanazzal a videojátékkal fognak játszani. Óhatatlanul felmerül a „ki az ügyesebb” problémája, és ezzel együtt a konfliktus is kialakul.

Szülőként nem árt tisztában lennünk vele, hogy a testvérek közötti veszekedés, féltékenység természetes folyamat, sőt szükséges a fejlődéshez. A gyerek ilyenkor gyakorolja be a későbbi, felnőtt élethez szükséges konfliktuskezelési technikákat. A viták során empátiát, elfogadást tanul, és nem utolsósorban megtanulja kontrollálni az indulatait.

Mit tehetünk, ha játék közben elszabadulnak az indulatok?

• Fontos, hogy a gyerekek tudják, meddig mehetnek el, - ne engedjük a fizikai erőszakot, verekedést!
• Tekintsük elfogadottnak, hogy a gyereknek is vannak indulatai és legyen természetes, hogy ezeket ki is fejezheti. Fogadjuk el, ha a gyerek dühös, vagy féltékeny az ügyesebb testvérre. Egyúttal beszélhetünk arról, hogy nekünk is vannak indulataink, de ezeket megtanultuk kezelni.
• Kérjük az ügyesebb, vagy nagyobb testvér segítségét, de diszkréten. Mondjuk el neki, hogy számítunk a támogatására. Magyarázzuk el neki, hogy miért féltékeny a testvére és próbáljuk meg az Ő segítségével feloldani a konfliktust. Megoldás lehet, ha a nagyobb gyerek segít a kisebbnek a játékban.
• Jó móka, ha mi magunk is beszállunk a játékba. Megmutathatjuk, hogy mi magunk is ügyetlenek vagyunk. A gyereknek példaértékű, ha felvállaljuk a tökéletlenségünket és tapasztalatlanságunkat. Ha együtt játsszunk a féltékeny gyerekkel, akkor segíthetünk neki az indulatok feloldásában.
• Fontos, hogy ne csináljunk „bolhából elefántot”!  Lehet, hogy a gyerekek között kialakult konfliktus fél perc alatt megoldódik. Amíg lehet, bízzuk rájuk a vita megoldását. Akkor avatkozzunk be, amikor feltétlenül szükségesnek érezzük a szülői jelenlétet.

A testvérek között kialakult viszály során kerüljük a büntetést. Helyette helyezzük a hangsúlyt a közös problémamegoldásra, amelyben a veszekedő gyerekek is aktívan részt vesznek.